A szerelmet űzni, hajtani, keresni, sóvárogni utána mára már mindennapos dologgá vált. Sokan nem is társat, párt keresnek maguknak, hanem a szerelmet keresik. Mindegy, hogy kibe, csak szerelmes lehessen. 

Gondolom, hogy már Te is találkoztál olyannal, aki éppen társat keres, és pontról pontra meg tudja mondani, hogy milyen társat keres. Lehet, hogy Te is éppen ilyen vagy? Alapjáraton ezzel nem lenne önmagában semmi baj! Sőt, örömteli lenne sok esetben, ha legalább nagy vonalakban tudná, hogy kit is keres, mit is keres.

A gond ott kezdődik, amikor valaki elveszíti a tisztánlátását. Annyira keresi, kutatja a szerelmet, hogy mindenben, és mindenkiben azt látja. Az egyik ügyfelem a napokban azzal hívott fel, hogy milyen jól érzi magát a bőrében, mert mennyien flőrtöltek vele. A történet végére kiderült, hogy minden alkalommal el akartak neki adni valamit. A esetek többségében ez sikerült is. Hívjuk őt most Katinak. Kati nagyon szeretne egy olyan kapcsoaltot kialakítani, mint amilyen korábban a férjével volt. Mindenhol őt keresi, mindenkire a korábbi párját, és a köztük lévő egykori kapcsolatot akarja rávetíteni. A gond az, hogy nem képes ezen a kapcsolatot túllépni, elengedni.

Szerelmes akar lenni! Újra, mindenáron! Ő most a szerelembe szerelmes. Hogy mit csinál?  A másikra kivetíti, ráhúzza azt a személyiséget, amibe szerelmes szeretne lenni. Amikor pedig kiderül, hogy a másiknak van önálló egyénisége, szokásai, gondolatai, akkor dühös lesz, hogy miért nem olyan, amilyennek ő elképzelte, amilyennek elsőnek látta. Pedig ilyenkor nem a másik a hibás. Ha nem a szerelem érzését kereste volna, hanem csak figyelt volna a másikra, akkor lehet, hogy megtalálta volna benne azt, amire alapozva egy boldog párkapcsolatuk lehetne. De nem így tett. Inkább keresi, űzi tovább az elképzelt szerelmét, és reménykedik, hogy egyszer majd csak megtalálja.

Ezzel viszont mindenkit becsap! 

Becsapja a randipartnereit, leendő társjelölteket, akik valóban egy kormoly kapcsolatot szeretnének vele kialakítani. Ezzel pedig komoly károkat okoz, és a lelkük legmélyébe gázol.

Becsapja a környezetét, hiszen folyamatosan azt hangoztatja, hogy végre megállapodik, mert megtalálta újra az igaz szerelmet.

Becsapja önmagát, hiszen elhiteti saját magával, hogy megtalálta a szerelmet. Sajnos nem a másik a fontos, hanem a szerelem lehetősége.

Nehéz felismerni, hogy Te csak a szerelembe vagy-e szerelmes, vagy éppen a társkeresés folyamán az általad megállapított, felállított kritériumoknak megfelelő társat sikerült-e megtalálnod. Ebben sokat segítene az is, ha a társkeresés során mindenki egyből megmutatná az igazi arcát, és nem rejtőzne (kellene rejtőznie) egy álarc mögé. De ez már egy másik blogbejegíyzés témája.

Hogyan lehet kivédeni? Szinte sehogyan! De azért az intő jel lehet mindenki számára, ha valaki keresi, kutatja a társát, állandóan randizik, de mindig kiderül a másikról, hogy bár az elején tökéletesen indult minden, de a végére kiderült a másikról, hogy másnak mutatta magát, mint amilyen a valóságban. Ráadásul ez akkor is intő és elgondolkodtató jel, ha valaki mesél a korábbi kapcsolatairől egy randin, és akkor is, ha Te meséled...

Imádtad? Utáltad? Mondd el a véleményedet a kommenteknél!

Tetszett, amit olvastál? Itt még több posztot megtalálsz! Klikk ide a további posztokért!

fotó: https://pixabay.com