Csak megversenyeztetem Őket!

A társkeresők egy része úgy fogja fel a társkeresést, mintha az egy verseny volna. Méghozzá olyan verseny, amely az ő kegyeiért folyik. Ilyenkor azzal a hamis képpel ámítják magukat, és sok esetben a környezetüket, hogy ők csak a leginkább megfelelőt keresik, és ezért versenyeztetnek a társkeresés során párhuzamosan több jelöltet. De ha őszinték akarunk lenni, akkor ennek a versenynek soha nem lesz vége, és így soha nem lesznek győztesei sem, csak vesztesei.

Ezt a játékot elsősorban pasik játsszák nőkkel. A játék lényege, hogy nem akar egy nő mellett elköteleződni, függetlenül attól, hogy mit mond a lányoknak, nőknek, asszonyoknak. Azért csinálja, mert meg akarja találni a számára leginkább megfelelő partnert. A lányok sok esetben nem is tudnak egymásról. Játékosunk célja, hogy megtalálja azt a nőt, akivel boldog lesz és élnek, míg meg nem szól a nagy harang, és nem jön az ásó, no meg a kapa. A gond az, hogy ezek a társkeresők biztosak abban, hogy a lesz olyan társkereső, aki megfelel minden elvárásuknak. De a tapasztalat az, hogy ha lesznek is olyanok, akik már-már megfelelnek nekik, az eredményhirdetés előtt újabb és újabb versenyzőket keresnek, nehogy lemaradjanak valakiről, aki talán jobb lenne, mint az, akit a legjobbnak találtak.

jatszma.jpg

A gond az, hogy ebben a játékbank csak vesztesek lehetnek. A lányok, akiket megversenyeztet kisebb-nagyobb sérülésekkel fognak kilépni a történetből ki rövidebb és ki hosszabb idő után. De az igazság az, hogy az igazi vesztes az a pasi lesz, aki ezt az egész versenyt generálta. Hogy miért? Azért mert bár az élet császárának gondolja magát, sok esetben üres, lélektelen kapcsolatnak lehet csak a részese. Mivel egyetlen egy partnerére sem tud odafigyelni, igazából együtt lenne sem tud vele. Hiszen a hibát nézi, keresi, hogy patikamérlegre tudja tenni, és összehasonlítani másokkal. Elég sok ilyen sráccal találkoztam az elmúlt években. Ők nem azok a tipikus alfahímek. Ők nem vadásznak. Ők nem a hódítás élménye miatt keresnek újabb és újabb partnert. Ők a magánytól rettegnek, és mindent elkövetnek, hogy ne kelljen egyedül maradniuk. De a sors furcsa fintora, hogy ennek ellenére magában a kapcsolatban is magányosak tudnak lenni, hiszen senkit nem engednek igazán közel magukhoz. Az ő esetükben nagyon nehéz megmondani, hogy ki tudnak-e alakulni egy monogám kapcsolatot. Sok esetben rövidebb-hosszabb időre lehet, hogy felhagynak a versennyel, de egy idő után elkezd bennük motoszkálni az az érzés, hogy valamiről, valakiről lemaradnak és kezdődik a versenyfutás újra és újra. A partner pedig, vagy nem tud róla, vagy szemet huny felette és reménykedik, hogy na majd ő megváltoztatja. De ez csak nagyon keveseknek sikerül…

 

Tetszett, amit olvastál? Itt még több posztot megtalálsz! Klikk ide a további posztokért!