2017. máj 16.

Mire tanított a tudatos randizás?

írta: tolvajnorbert
Mire tanított a tudatos randizás?

Amikor egy 15 éves párkapcsolat után randizni kezdtem, nem igazán tudtam, hogy mire számítsak. És legfőképpen azt sem tudtam, hogy ki vagyok. Annyira összeforrt a volt párommal az életünk (még a munkánk is), hogy hirtelen mintha egy másik életben találtam volna magam.

A poszt írója: László Viktória

Ez öt éve volt. Azóta sok mindenen átmentem. Néha viccesen úgy fogalmazok, hogy úgy tűnik, ebben az életemben egy férfikezelési mesterkurzuson veszek részt. Pedig igazából nem kell a férfiakat kezelni, sokkal inkább egy hihetetlenül izgalmas, érdekes és sok meglepetéssel szolgáló, önfelfedező gyakorlaton veszek részt. Úgy hívják, hogy randizás.

 pexels-photo-248016_kave_480.jpeg

A randizás hol gyengéden, hol elég kegyetlenül világított rá arra, hogy hol félek megmutatni magam, hol akadtam el, hogy mennyit tudok elfogadni, hogy mi kell ahhoz, hogy szárnyaljak, és mitől záródok be... És felhasználtam mindezt arra, hogy tudatosabb legyek.

Mire tanított a tudatos randizás?

Újra és újra felülvizsgálni, hogy mi is az, ami valóban boldoggá tesz, vagy csak azt gondolom róla, hogy boldoggá tesz.

Egy darabig azt éreztem, hogy a társkeresés egy olyan műfaj, ahol mindenkinek megvan a kis listája arról, hogy milyen legyen az a másik. Hogy amikor találkozom valakivel, igazából nem is kíváncsi rám, sokkal inkább azt vizsgálgatja, hogy beleillek-e ebbe a képbe, hol vagyok több vagy kevesebb…

És amikor magamba néztem, rá kellett jönnöm arra, hogy bizony én is bűnös voltam ebben. Engem is lefoglalt az, hogy a másik olyan-e, mint amilyennek én szeretném. Ez pedig szomorú. Tudatosan kellett változtatnom ezen, hogy a társkeresés valódi ismerkedés lehessen.

Amióta kíváncsibban és szabadabban ismerkedek, tisztább lett, hogy mi is az, ami igazán boldoggá tesz, hogy mikor tudok kapcsolatban lenni az elevenségemmel. Ezek az élményeim nem is egyszer más férfiakhoz kötődnek, mint amilyeneket még a randizásaim elején felvázoltam magamnak.

Hagyni, hogy az élet új dolgokat tanítson nekem magamról és a férfiakról ma már izgalmas, pezsgő és játékos. Persze ehhez az is kellett, hogy abban, amit én randispirálnak nevezek, már jó ideje felfelé tartok.

Arra késztet, hogy folyamatosan figyeljek az érzéseimre

Volt idő, amikor egy helyzetben annyira azt kerestem, hogyan menedzseljem, hogyan ne hibázzam el, hogy nem tudtam jelen lenni. Érezni pedig pláne nem. Annyira „jól” sikerült, hogy volt olyan randim, hogy egyszerűen nem éreztem semmit. Ez volt az a pont, ahol megijedtem, hogy mi lesz velem, ha így folytatom? Olyan volt, mint egy ébresztő.

Ma már minden a jelenléttel kezdődik. Az érzéseimben, a testemben, a helyzetben. Ettől nyitottabb lettem, és gazdagabb lett mindaz, amit átéltünk.

pexels-photo-165505_kajak_480.jpeg

 Megtanított felvállalni magam, és kimondani a vágyaimat és érzéseimet

Az önelfogadásom egyik fokmérője az volt, hogy mennyire tudtam önazonos lenni. Pláne akkor, amikor nem lehettem biztos benne, hogy elfogadást kapok. Minden, amit félelemből tartok magamban, az ellen dolgozik, hogy értékes és bensőséges kapcsolatot alakíthassak ki. Nem csak magamnak, de a partneremnek is tartoztam azzal, hogy őszinte vagyok.

Amikor nem mondom ki, hogy mi van bennem, azzal mindenki veszít. Persze semmi sem garantálja, hogy ha kimondom, akkor nem veszítünk. De az biztos, hogy a bensőségesség alapja, hogy az is tud találkozni, ami bennünk van.

Ehhez meg kellett tanulnom jobban kommunikálni. A randizás bőven adott ehhez gyakorlási lehetőséget.

Felelősséget kell vállalnom a ragyogásomért

Tudom, hogy ez sokaknak furán hangzik. A ragyogás alatt azt értem, hogy eleven vagyok, önazonos, és szuperül érzem magam a bőrömben. Ez pedig az én felelősségem. A randizás pedig nagyon is motiváló volt, hogy odafigyeljek arra, mitől „kapcsolódok be”, és hogy ne másoktól várjam azt, hogy jobban érezzem magam a bőrömben.

Lehetőségem lett, hogy felismerjem a mintáimat, és képes voltam változtatni

Egészen más fejben elképzelni valamit, mint megélni. A vakfoltjaimat pedig végképp nem tudom egyedül felfedezni. Aztán jön valaki, és hirtelen egész más fénybe kerül az, amit eddig láttam, és feltűnik az is, amit nem. Innentől van lehetőségem változtatni, másképp csinálni. Mintha inspirálva lennék arra, hogy fejlődjek, hogy új utakat keressek, másfelé nyissak.

Kénytelen voltam lemondani a kontrollról

Régen nem szerettem a meglepetéseket. Azt szerettem, ha tudtam, mire számíthatok. Most is jól vagyok ezzel is.:) De a randizás elég sok váratlan helyzet elé állított, és választhattam, hogy megpróbálok görcsösen ragaszkodni az elképzeléseimhez, vagy nyitottabb leszek. Inkább a nyitottságot választottam. (Ami nem azt jelenti, hogy ne tudnék nemet mondani.)

pexels-photo-167299_kez_a_kezben_480.jpeg

Elkezdtem csapatban gondolkodni

A kapcsolódási „alaptípusomat” nézve sziget vagyok. Nagy az igényem az egyedüllétre és a visszahúzódásra is. Hamar meg kellett tanulnom önállónak lenni, és egyedül megoldani a problémákat. A randizás tekintetében ebben vannak árnyoldalai és pozitívumai is. Amióta ezt felismertem, tudom, hogy miből van szüksége a partneremnek többre tőlem. És tudatosabban nyújtom ki a kezem, építek hidakat. A kölcsönösség, a kétirányú áramlás több helyet kap az életemben.

Nem is olyan régen leültem, és végigvettem a randizási utamat. Merre jártam (érzelmileg, tapasztalásban), milyen férfiakkal találkoztam, mit tanultam belőle, mit csinálnék másképp… Akár több életre is elég lenne.

A legérdekesebb tanulság az volt, hogy ebben az utazásban időközben jobb partnerré váltam, mind saját magamnak, mind másnak. Őszintébb és önazonosabb lettem. Megtanultam jobban kommunikálni. Ismerkedtem a magam eddig rejtett oldalaival. Nyitottabbá váltam másokra. Felszabadultam sok elvárás alól, és tudom értékelni a bensőséges, valódi kapcsolódást.

László Viktóriáról: lifedesigner: Minden, amit csinálok, szóljon bár áttörésről, randizásról, felejthetetlenségről, nőiségről, önszeretetről, szexualitásról... az elevenséget és életörömöt helyezi a középpontba, annak az erejét használja fel.

Nem törvényszerű, hogy a fájdalom és a szenvedés vigyen előre, amikor ennél sokkal boldogítóbb megoldások is léteznek a tudatos változtatásra.

További információ és korábbi cikkek: http://azattores.hu

 

Imádtad? Utáltad? Mondd el a véleményedet a kommenteknél!

Tetszett, amit olvastál? Itt még több posztot megtalálsz! Klikk ide a további posztokért!

Ha szeretnéd, akkor Neked is szívesen segítek megtalálni a társad!

Fotó: https://www.pexels.com/

Szólj hozzá

társkeresés társkereső randi csapat önismeret egyedül ragyogás önbecsülés randizás László Viktória azattores.hu