Vannak dolgok, amiket nehezen tudok megérteni és azt gondolom, hogy egy párkapcsolatban semmi keresnivalója a tányércsörrenésnek, az erőszaknak, illetve ha mégis felüti a fejét, akkor már nem lehet beszélni normális értelemben vett párkapcsolatról.

A napokban néztem valami igen csak emelkedett műsort, amiben az egyik riportalany arról beszélt, hogy minden családban van tányércsörrenés, majd elmondta, hogy a férj kedves volt, igaz most leszúrta az asszonyt. Nem volt ennek előzménye, csak néha volt tányércsörrenés náluk. Hogy mit értett ez alatt azt nem tudom. Bár a helyzetet jól mutatja, hogy az idei Eurovíziós vetélkedésben egy családon belüli erőszakkal foglalkozó dallal értük el egyik legjobb helyezésünket egy olyan előadóval, aki erőszakos viselkedésével többször került címlapra. (Megjegyzés: eddig egyik sem családon belüli erőszak volt, bár erről az énekes barátnőjét kellene kérdezni. Reméljük, hogy ilyen híreket soha sem kapunk és nem azért, mert eltusolják, hanem mert nem emel kezet a párjára és későbbiekben másra sem  független attól, hogy családtag-e az illető vagy sem.)

Az atyai pofon jól bevált, elfogadott nevelési eszköz sok családban. Bár ez nem jelenti azt, hogy ez normális dolog lenne. Legyen szó akár fizikai, akár verbális pofonról. Mind kettő fáj. Ráadásul az utóbbi esetben a felszín alatt akár évek, évtizedek múlva is fájdalmat okozhat.

Éppen ezért nem értem, hogy miért elfogadott az erőszak bármely formája. Igen tudom, hogy az a fránya vak komondor tehet mindenről, de ha tovább vájkálunk a múltban, akkor a politikai elit több tagjáról is elmondható, oldaltól függetlenül, hogy eljárt a keze. Mivel pedig ezek az emberek utána ha tovább nem is, de a ciklus végéig biztosan a helyükön maradhattak. Ennek is köszönhetően sikeresen erősítették az asszony verve jó vagy éppen a hallgass a neved hozzáállást, mely valahol mélyen kódolva van sokakban. Milyen jó lenne, ha lassan eljutna oda az ország, hogy függetlenül attól, hogy a politikai közéletben az erőszaktevő milyen pozícióban van terhessé válna és kirekesztenék, ha a celebritások, ismert személyek esetében sem csukná be a szemét senki és igen is példát statuálnának vele és bármekkora kanosszajárásba is kezd nem nyerne megbocsátást és fürdetnék tisztára.

Persze sokan fellépnek ez ellen és én is mélységesen elítélem az ilyen cselekedetet. Nekem meggyőződésem, hogy akár nőt vagy férfit terrorizál a partnere a gyengeségét akarja palástolni. Az életben egy gyenge, behódoló, elnyomott és jelentéktelen figura, aki otthon éli ki magát.

Azt gondolom, hogy az első pofon elcsattanása, az első tányér törése, csörrenése után megtörik valami és nem lehet igazából párkapcsolatról, sőt családról sem beszélni. A legtöbb esetben ez a négy fal között marad. Sok esetben csak akkor kerül felszínre, amikor már késő. Ilyenkor sajnos valamelyik híradós stáb áll a család háza, lakása előtt és tudósít a borzasztó eseményekről. Számomra ezért is érthetetlen az, hogy a terrorizált, bántalmazott emberek miért nem lépnek tovább, miért nem tesznek semmit azért, hogy ez a helyzet megváltozzon. Az pedig számomra egyszerűen elfogadhatatlan, amikor valakinek megverik a gyerekét és nem védi meg, sőt a gyereket hibáztatja és az erőszaktevőt védelmezi. Jellemzően az apa keze jár el ilyenkor. De az anya miért nem védi meg gyermekét? Még akkor is, ha ez nem is olyan könnyű.

Gondolom ezek után a sorok után is megkapom, hogy naiv vagyok. De én hiszek abban, hogy ez az erőszak megállítható, csak segítséget kell kérni. Tudom, hogy ciki és tudom, hogy nehéz lehet segítséget kérni, és azzal is tisztában vagyok, hogy ők sem tudnak mindig segíteni, de valahogy el kell érni azt, hogy meg állítsuk az erőszakot. Már csak azért is, mert a gyerekek azt a mintát viszik tovább, örökítik és testesítik meg a későbbiekben, amit otthon láttak. Persze jó lenne (tudom, hogy ez már az álmodozás kategóriája), hogyha a legnézettebb műsorok nem arra építenének, hogy nők és férfiak egyáltalán nem tisztelik egymást és ennek következtében az erőszak is kódolva van a viselkedésükben.

Nem vagyok galamblelkű, de abban is biztos vagyok, hogy nincs olyan helyzet, amikor megütném a feleségemet vagy bántanám a gyermekemet. Nem tudom elképzelni, hogy akár fizikailag vagy akár verbálisan olyan sebeket ütnék rajtuk, ütnék egymáson. Nagyon remélem, hogy nem vagyok egyedül, hogy nem vagyunk egyedül.

Ha úgy érzed, hogy segítségre lenne szükséged: http://bit.ly/ingyeneskonzultáció