A napokban volt egy érdekes és izgalmas beszélgetésem egy hölggyel, aki felvetette nekem, hogy hova tűntek a pasik 40 feletti pasik. Elmondta, hogy vidéken, Csongrád megyében él, ahol a legnagyobb a válások aránya az országban, de még sincs egyetlen épkézláb pasi sem, akivel meg lehetne ismerkedni.

A beszélgetésből kiderült, hogy ahogy nagyon sok helyről az országból, így azon a környéken is nagyon jellemző, hogy külföldön vállalnak munkát egyre többen. Jellemző az, hogy a férfi kimegy elsősorban Németországba dolgozni, hogy el tudja tartani a családot. Az eredmény pedig az lesz itt is, mint az ország más pontjain Borsodtól Békésig, Hajdútól Zaláig. Amikor a férfi kimegy, hogy jobbá tegye a család életét, akkor ezután hosszú távon két dolog történhet. Az egyik, hogy követi a teljes család és a kinti keresetből kényelmesen megélnek. Ott a párkapcsolat sokkal nagyobb eséllyel megmarad. Persze tudjuk azt, hogy sehol sincs kolbászból a kerítés. A másik eset, hogy a család nem követi a külföldi munkavállalót. Ilyenkor persze az elején jó az, amikor jön, érkezik az apanázs, és az első évben lelkesen várják is haza. De szépen lassan valami eltörik, elhidegülnek egymástól. Ahogy én utána tudtam járni, a 3. évben jön el az a pillanat, amikor a házasság menthetetlenné válik. Ilyenkor már évek óta nem élnek együtt, és hiába voltak előtte szuper páros ekkora már hiányozni fog az a bizonyos összetartó erő. Lesznek, akik nem válnak el, de a többség mégis csak erre az útra fog lépni. Már csak azért is, mert a hosszú idő alatt bármi történhet.

Ezért is van, az hogy az ország bizonyos régióiban kevés a 40 feletti férfi. Hogy mi a megoldás? Nem tudom. Persze most lehetne demagóg, populista megoldási javaslatokat írni, de ezt meghagyom a politikusoknak. Mit tehetnek azok a nők, akik egyedül maradtak? Akik a válás után sok esetben rosszabb anyagi helyzetbe kerülnek, mint a külföldi munkavállalás előtt, hiszen pénz akkor sem volt, de legalább volt mellettük valaki. Nehéz kérdés. Itt a remény már sok esetben kevés...