Minden társkereső más és más! Az ismerkedés van, akinek könnyen megy és van, akinek nehezen. Minden történet más. Tegnap egy igazi Rejtő Jenői karakterrel találkoztam. Kicsit úgy éreztem magam, mintha Piszkos Fred, Fülig Jimmy, de sokkal inkább Senki Alfonz ült volna velem szemben.

Ma történetünk főhősét hívjuk egyszerűen csak Alfonznak. A beszélgetés során egy olyan embert ismertem meg, amilyenből nincs sok. A huncut mosoly végig ott volt az arcán, amikor mesélte élete történetét…

De mire vágyik egy ereje teljében lévő nyugalmazott katonatiszt? Keresi a társát, akivel minden nap ünnep nap lesz! Tudom nyálasan hangzik. De azzal fordult hozzám Alfonz, hogy segítsek neki megtalálni egy olyan kedves asszonykát, aki nem a vagyonára hajt, akivel lehet jókat beszélgetni és elnézi neki, hogy ő dohányzik.

De miért is érdekes Alfonzunk? Ungváron született egy igazi katonacsaládban. A nagypapa még lovas huszár volt. Az édesapja tiszt volt a seregben, de ő lázadni akart. Zenész szeretett volna lenni, de 19 évesen besorozták, és Moszkvába vitték. A prágai tavasz magával sodorta! Mert hát minden hadköteles fiút összeszedtek. Mivel ő a zene mellett bokszolt, amiben korábban komoly sportsikereket ért el, ezért a különleges alakulathoz került.

Nem volt odáig a seregért, de szépen lépdelt előre a ranglétrán. Egy kisebb szakasz vezetésére volt a legbüszkébb. Majd jött az időszak, ami megtörte az életét. Afganisztánba vezényelték, és nyolc évig a fronton volt. Többször megsebesült, de a parancs az parancs, és harcolnia kellett. De volt egy pont, amikor azt mondta, hogy eddig, és ne tovább. A szakasz több tagjával megegyeztek, hogy bár a parancs a KGB köreiből származott nem fognak ártatlan civileket lemészárolni álruhában. Ekkor börtönbe került.

Ez volt a megtérésének pillanata. Amint kattant a zárt felváltva mondta a Mi Atyánkot, az Üdvözlégyet, és a Hiszek egyet. Még édesanyjától tanulta Ungváron. A magyar gyerek több ezer kilométerre az otthonától várta, hogy kivégezzék parancs megtagadásáért. Amikor pirkadatkor feltépték a cellaajtót, és a szakasz tagjai kiszabadították. Meg sem álltak a lopott páncélozott autókkal a pakisztáni határig. A fehér zászló segítette őket. Vittek magukkal annyi fegyvert, hogy a túloldalon tárt karokkal fogadták őket. Pillanatok alatt kapta új papírokat, amivel megérkezhettek újra Európába.

Párizsban a többiek elindultak a világ minden szeglete felé, de neki honvágya volt. Családra és gyerekekre vágyott. Szerette volna megölelni az édesanyját, és édesapjával megbeszélni a világ nagy dolgait. De nem mehetett haza, mert a KGB kereste. Budapestre jött, mert voltak itt nagybácsik. Az egyikkel találkozott is, aki elmondta, hogy nála már jártak, és nagyon keresik. Bújjon el, ahogy csak tud. A családját pedig felejtse el.

Egyszer Esztergom mellett beült egy kisvendéglőbe, hogy megiszik egy jó pofa sört. Sokan voltak ott azon a szombat délutánon, így kevés volt az üres asztal. Leült egy asztaltársasághoz. Amikor emelte a poharát észrevette, hogy az ő fényképe fekszik a két bőrkabátos alak előtt az asztalon. Szerencséje volt, mert azok akkora már felöntöttek a garatra, de tudta, hogy menekülnie kell. A söre pillanatok alatt elfogyott. Amilyen gyorsan jött, úgy távozott is. De a két (valószínűleg KGB-s) bőrkabátos utána eredt. A történet itt James Bond szintű lett. A lényeg, hogy a rendszerváltásig bujkálnia kellett.

Amikor már lehetett, akkor megházasodott és született egy fia is. A házassága évekkel ezelőtt tönkrement. Jól megvolt egyedül, most már hiányzik neki egy társ. Szerintem gyorsan megtaláljuk azt a kedves asszonykát, akivel megértik egymást, és új életet kezdhetnek együtt…

Imádtad? Utáltad? Mond el a véleményedet a kommenteknél!

Tetszett, amit olvastál? Itt még több posztot megtalálsz! Klikk ide a további posztokért!