Amikor fekszel, és nem tudod, hogy mi lesz, hogy lesz-e egyáltalán bármi az elgondolkodtatja az embert. Ez a poszt nem kifejezetten a társkeresésről szól, hanem rólam. Bár millió és egy szállal kötődik össze ez a poszt is a társkereséshez.

16 éves korom óta dolgozom. Nem azért mert kellett, hanem mert dolgozni akartam. Voltam én már sok minden az évek alatt. Hiszen dolgoztam gimi alatt orvos írnokként és értékesítettem is. A fősuli alatt a szokásos diákmunkák után a Megyei Művelődési Központban dolgoztam, mint PR manager, de jött a szerelem reménye és Budapesten kezdtem el egy nagy multinál dolgozni, mint kereskedelmi vezető.

Abból a szerelemből nem lett semmi, de egy dologban biztos lettem. Emberekkel kell foglalkoznom, problémákat kell megoldanom, mert ebben jó vagyok. Az elmúlt másfél évtizedben lépésről lépésre haladtam abba az irányba, hogy rátaláljak arra a területre, ahol a leginkább tudok segíteni. Így érkeztem meg a társkereséshez. Az elmúlt 4 évben talán ha 30 nap volt, amikor nem dolgoztam. Nem azért dolgoztam, mert kellett, hanem azért, mert szerettem csinálni. Sok-sok éjszakát átdolgoztam, hogy egy-egy ügyfélnek megtaláljam azt, akivel boldog lehet. Emiatt a segíteni akarás miatt döntöttünk úgy, hogy bezárjuk az akkori társkereső irodát is és csak egyéni tanácsadást folytatok azoknak, akik megkeresnek. Nem gondolom, hogy én vagyok a legjobb ezen a területen. A legkeresettebb pedig pláne nem, de az idei statisztika azt mutatja, hogy 100%-ban tudtam azoknak segíteni, akik hozzám fordultak. Ez azért nem annyira rossz…

Augusztusban döntöttem úgy, hogy valami olyat csinálok, ami még nem volt Magyarországon és ezzel még több társkeresőnek tudok segíteni. Emiatt összeraktunk egy kisebb csapatot és elindítottunk egy közvéleménykutatást is, hogy felmérjük az igényeket. (Ha még nem töltötted ki a kérdőívet, akkor itt most meg tudod tenni.) Az eddigi válaszok tökéletesen megmutatják azt, amit én is megtapasztaltam eddig. Az emberek kétharmada legalább egy éve nem találja a társát, harmada pedig több, mint 3 éve. Mindehhez leginkább az online társkereső oldalakat használják, mert a társkereső irodákban nem tudtak nekik segíteni és úgy érzik, hogy átverték őket, hiszen sok pénzt kértek tőle, de cserébe már nem kapott semmit, bár az sem volt világos a számukra, hogy mit kellett volna kapniuk a pénzükért. Pedig nem bonyolult elvileg ez az egész. Hiszen a belső értékek alapján keresnek valakit, akivel egy komoly kapcsolatot lehet kialakítani…

Akkor vajon mi a baj. Nekem olyan jó 10 éve tűnt fel először, hogy a baráti körömben egyre több ember van egyedül, vagy ha éppen van társa, akkor bár elmondhatja, hogy nem él egyedül, de azt, hogy valódi párkapcsolata, társa lenne azt nem nagyon.

Vajon bennünk van a hiba? Igen bennünk, mert ha őszinte akarok lenni, az én párkapcsolatom sem működött. Inkább volt ez egy jó laktársai kapcsolat, mint párkapcsolat. Lakótársak, akik évente egy-két alkalommal jókat is tudnak beszélgetni. Ekkor kezdtem el a párkapcsolatról írt könyveket, tanulmányokat, újságcikkeket, blogposztokat olvasni. Tanulságos volt, de két dolgot sikerült leszűrnöm belőlük:

• Egy párkapcsolat jövőjét a párválasztás meghatározza. Ha nem a megfelelő társat választod, akkor görcsölhetsz reggeltől estig éveken át, akkor sem fog működni…
• Egy párkapcsolatoz két ember kell…

Tudom, hogy ezek evidens kijelentések, de nap, mint nap találkozom olyanokkal, akik úgy gondolják, hogy elég az, ha ők mindent elkövetnek azért, hogy működjön a kapcsolatuk. Hát nem elég.

Sok rossz döntést hoztam a magam 38 éve alatt. Ezek egy része a párkapcsolataimban is megfigyelhető volt. Bár a lányok, akikkel jártam egytől egyig fantasztikusak, de ha őszinte akarok lenni, akkor már a választásnál lehetett tudni, hogy lehet, hogy húzzuk néhány hónapig, talán egy évig is, de soha nem lesz belőle holtomiglan-holtodiglan. Hogy miért nélkülözhetetlen az, hogy mind a ketten helyre akarjátok hozni azt, ami elromlott? Mert Te (vagy írhatnám azt is, hogy anno én) hiába próbálkozol, visszahódítani valakit, ha az nem akarja. Legyünk őszinték. A legjobb esetben csak hülyét csinálsz magadból…

De ha másikkal összeilletek és vacak a kapcsolat, de ő is úgy érzi, hogy meg akarja menteni, akkor sikerülni fog. Egy dolgot nem szabad elfelejteni később sem:

Egy kapcsolatban nap, mint nap dolgozni kell. Nem kell szégyellni, ha nem jön minden össze elsőre és azzal sincs baj, hanem értetek egyet valamiben. A gond akkor van, ha kapcsolatok csak hullámvölgyből áll. A gond akkor van, ha csak az egyik félnek fontos a kapcsolat, és csak ő tesz érte.

Na de vissza oda, hogy egyszer csak azt vettem észre, hogy fekszem egy kórházi ágyban, és időről időre vérnyomást mér a gép, miközben az EKG folyamatosan monitorozza az állapotomat. Az biztos, hogy van stressz az életemben. Két cégnek vagyok az ügyvezetője, mind a kettővel teendő minden nap. Ráadásul a gyártással foglalkozó cégben 60 ember emberem van. Van miért és kiért dolgozni. Utoljára talán csak 2002-ban volt olyan, hogy csak napi egy napot dolgoztam. Mondhatod, hogy munkamániás vagyok és valószínűleg igazad is van. De a sok munka ellenére több időt töltök együtt a gyermekkel és a feleségemmel, mintha valahol csak napi nyolc órában dolgoznék. Nem akarom magamat piedesztálra emelni, mert nagyon nem vagyok tökéletes. Legutóbb azzal vádoltak meg, hogy egy ilyen kövér állat miért akar életvezetés tanácsokat adni. Nem akarok, és soha nem is adtam életvezetési tanácsokat. Én egyszerűen segítek abban, hogy azok, akik hozzám fordulnak ne csak keressék a társukat, hanem meg is találják...

Ha valamit tanultam ebből akkor az, hogy valamin változtatnom kell. Az elmúlt napokban a társkereséssel foglalkozó vállalkozásomat új pályára állítottam. Továbbra is az ügyfél a cél, és továbbra is az, hogy megtalálja a társát. Mindezt úgy, hogy ő döntse el, hogy milyen mértékű segítséget akar kérni. De november közepétől egy olyan csapattal dolgozom együtt, akik segítségével a mostani néhány tucat ügyfél helyett ennek a többszörösének tudok segíteni. Hogy miért? Azért mert azokban percekben, amikor nagyon kellett hálát adtam, mert nem voltam egyedül. Minél több embernek akarok segíteni és megmutatni nekik, hogy hogyan tudják megtalálni a társukat. Ezzel ráadásul azt is sikerül elérni, hogy azt a módszer, amit kitaláltam, és jól működik megtanítom minél több embernek, hogy vigyék ők is tovább a stafétát és akkor talán nem kétmillió egyedüllő országa leszünk…

Imádtad? Utáltad? Mondd el a véleményedet a kommenteknél!

Tetszett, amit olvastál? Itt még több posztot megtalálsz! Klikk ide a további posztokért!

Ha pedig segíteni szeretnél, akkor az itt tudsz nekem segíteni!

Fotó: pixabay.com