Egy véletlen folytán találkoztam Bartók Béla III. Zongoraversenyének megszületésének történetével. Egy videót néztem, ahol egy amerikai professzor beszél Teszlár Sándor történetéről. A történet egyik mellékszála volt a mű megszületésének története.

Fotó: http://valasz.hu/itthon/pikans-tenyre-derult-feny-bartok-bela-zsidonak-hazudta-magat-125703

Bartók Béla a mű megszületésekor felségével, Pásztory Edith-tel az Egyesült Államokban élt. Küzdött a leukémiával, de dolgozott a III. Zongoraversenyén. Tudta, hogy a következő tavaszt már nem fogják együtt megélni. A benne élő féltés és szeretet jelenik meg a lassú második részben, amelybe belevarázsolta annak a madárnak a hangját, mely azon a tavaszon ott énekelt az ablakuk alatt. Tudta, hogy olyan jövő vár a kedvesére, amelyben ő már nem lehet jelen. Meg akarta neki vallani szerelmét, és elmondani, hogy nincs semmi baj, mert minden olyan csodálatos volt, és ne feledd, hogy bármikor is hallja ezt, akkor ő ott lesz.

A művet Edith Bartók halála után hallhatta az egész világgal együtt, hiszen akkor mutatták be. A kompozíció utolsó 17 ütemének hangszerelését, bár fiával Péterrel behúzatta, Serly Tibor egészítette ki.