A többség amikor társkeresésre gondol, akkor úgy véli, hogy ez probléma megoldódik az ember 30-as éveinek végére. Pedig sok esetben, ahogy múlnak az évek új helyzet áll elő. Sok esetben nem is önszántukból kezdenek el társat keresni. Ráadásul a társadalmi elvárásokkal is meg kell küzdeniük saját démoniak mellett.

Mai történetünk főhőse sem akart társat keresni. Legalábbis magától biztosan nem jutott volna eszébe. Fiatal korábban kapós volt, vagy hogy senki ne értse félre mondjuk inkább azt, hogy nagyon sok fiú megfordult utána, és sokan harcoltak a kegyeiért. De ő döntött, és letette a voksát a későbbi férje mellett. Ennek már lassan 50 éve, és most megint társat keres. Közelebb a 70-hez, mint a 60-hoz nem is olyan könnyű feladat. Főleg nőként nehéz megtalálni újra az „igazit”.

A férje néhány éve halt meg. Főhősünk, illetve inkább főhősnőnk hozzá volt szokva a jóhoz. Gyerekeket neveltek fel együtt. Mindent feláldozott azért, hogy a férje jelentős karriert építhessen fel, és hazánkban méltán legyen világhírű. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy halála után volt olyan, aki azon gondolkodott, hogy utcát kellene elnevezni róla. Szeretett és jómód volt. A gyerekek is szépen felnőttek, és ma már az unokák töltik ki a mindennapokat.

Amikor először beszélgettük zavarban volt. Hogyan mondja el ő egy férfinak azt, hogy mit is szeretne? Aztán a magány legyőzte a társadalmi gátlást, a félelmet, hogy ítéletet mondok róla, pálcát törnék a feje felett. Története mindennapos, és nagyon sok hozzá hasonló magányos hölgy elmesélhette volna.

A férje és közte minden harmonikus volt. A környezetük néha irigykedve nézte az összhangot, ami nemcsak látszat volt, hanem a valóság. De amikor a férje a hatvanas éveibe lépett jött egy súlyos betegség. Évekig ápolta, de sajnos a férje soha nem épült fel. Nem akart társat keresni! Hiszen úgy érezte sokáig, hogy ezzel megcsalná a férjét. De teltek múltak a napok, a hetek és a hónapok. Az esték a legborzalmasabbak, mert akkor érzi csak igazán a magányt, vagy sokkal inkább az űrt, ami maradt a volt szerelme után. Ez pedig kezdi felőrölni. A barátok ismerősök minden alkalommal elmondják, hogy milyen jól nézel ki, majd megjegyzik, hogy miért nem keresel társat. Ezek után elkezdte figyelni, hogy az emberek hogyan reagálnak rá. Mindenki kedves és dicséri, hogy milyen jól néz ki. A családja is támogatja, bár sokszor azt érzi, hogy amióta egyedül van kívül került a családi körön. Hiszen eddig ő és a férje volt a családi összetartó ereje. Amikor szóba kerül, hogy esetleg ismerkedne a család egy része meglepődik, hogy máris továbblépett, a másik fele támogatja. De már a családi kapocs is megtört. Az sem olyan, mint régen.

Dönt és társat keres. Hol kezdje, és kit keressen? Igazából olyan férfire vágyik, mint amilyen a volt férje volt. Nem elsősorban a külső a fontos. Olyat keres, aki habitusában, életútjában hasonlít, sőt akár előrébb jutott, mint a volt kedvese. De ha őszinte akar lenni, azért nem tudja megfogalmazni, hogy kit is keres, mert a lelke mélyén még mindig arra vágyik, hogy a házasságát visszakapja apukával együtt. Mivel ez nem lehetséges, ezért körbenéz. Mihez kezdjen és kihez forduljon segítségért? Így találkozunk mi is.

Csak fiatalabb férfi jöhet szóba, mert retteg attól, hogyha korban vele egyidős férfiba szeretne bele, akkor megint jönne egy-két hónap vagy év után az újabb tortúra, hogy valakit ápolnia kellene, amit már ő sem élne túl, mert ahhoz nincs már ereje. Ezért 10-15 évvel fiatalabb urakkal ismerkedne. Azt gondolja, hogy ezzel sem lehet gond, hiszen lány korában mindenki az ő kegyeit kereste, és hát a barátnői is megmondták neki, hogy milyen jól néz ki. De ekkor jön az első pofon, hogy nem fog kelleni senkinek. Persze mindenki hibás lesz, csak ő nem. A férfiak szemetek, hogy rá se néznek. Illetve lenne jelentkező, de az első szűréseknél kiderül, hogy az egyik fele a vagyonra hajt, a másik pedig 20-as, 30-as éveit tapossa és a nagyis pornó nézegetése után döntöttek úgy, hogy ők is kipróbálják, hogy az vajon milyen is lehet.

De vajon mit tehet főhősnők? Megtalálja az új párját vagy erről teljesen le kell mondani? Ilyenkor az első az, hogy túl kellene lépnie a múlton. Amíg ez nem történik meg, addig nemcsak fölösleges a társkeresése, hanem még kártékony is, hiszen egyre több és több sérülést fog magának szerezni. Ha lezárta a múltat, és van ereje túllépni rajta, akkor pedig jön a következő nehéz csata, megemészteni azt, hogy már nem 20 éves! Legyünk őszinték ebben a korosztályban nem a nők válogatnak. Így egy 55-65 éves férfi inkább fog keresni 35-60 éves nőt, mint őt. A kérdés, hogy el tudja-e fogadni, hogy vele egyidős vagy akár idősebb partnerrel vágjon bele egy közös kalandba. De ami a legnehezebb, hogy ez a férfi nagyon nagy valószínűséggel semmiben sem fog hasonlítani a volt férjére!

Ha kész elfogadni a helyzetet, akkor egy boldog párkapcsolat várhat rá sok-sok kalanddal és új élménnyel. Ha nem, akkor marad a magány, és az önmarcangolás, hogy ő már nem kell senkinek.

Imádtad? Utáltad? Mond el a véleményedet a kommenteknél!

Tetszett, amit olvastál? Itt még több posztot megtalálsz! Klikk ide a további posztokért!

 Fotók: https://pixabay.com