Nem könnyű felfogni, hogy elment. Sokszor az is felmerül, hogy miért hagyott itt pont téged. Azt mindenkinek magának kell tudni, érezni, hogy felkészült-e egy új kapcsolatra miután a társa meghalt, és ha igen, akkor mikor jött el ez a pillanat.

Az élet velejárója, hogy nem élünk örökké. Ritkán beszélünk erről, de ha párkapcsolatban élsz, akkor néha nem árt, ha a pároddal beszélgetsz az elmúlásról. Nem könnyű, de könnyebb ezt is feldolgozni, ha nincs tüske, nem marad benned semmi olyan, amit még szerettél volna elmondani a másiknak. Nekem ezért olyan fontos, hogy tudassam a feleségemmel minden áldott nap, hogy szeretem. Hogy ne maradhasson benne semmi kétely ezzel kapcsolatban. Túl nyálas? Lehet, de megtanultam néhány éve értékelni azt, ami köztünk van, mert minden olyan törékeny.

Egyedül maradtál

A szerelmed, a társad halála tragédia. Erre nincsenek szavak. Sokkal nehezebb feldolgozni a történteket, ha hirtelen tér meg a Teremtőjéhez. Hiszen olyankor nem tudsz elköszönni, nem tudtok mindent megbeszélni. Lehet, hogy baleset történt, vagy egy gyors lefolyású betegség. Ez igazából mindegy is. Benned lehet felmerül, hogy miért hagyott itt, miért csak ennyi idő jutott neki, nektek együtt. Sokkal nehezebb ezt feldolgozni, mint olyankor, amikor fel tudsz készülni az elkerülhetetlenre. Lehet, hogy csak a kezét tudod fogni a végén, de tudod, hogy vele voltál. Volt idő elköszönni, és amit kellett elrendezni. Nem könnyű ez sem, de legalább lélekben fel tudsz rá készülni, ha fel lehet rá egyáltalán készülni.

Tovább kell lépni?

Az igazi kérdés az, hogy kell-e, akarsz-e tovább lépni. Én azt gondolom, hogy a gyásznak időt kell adni. Teljesen természetes az is, hogyha úgy érzed, hogy soha, senki nem tudja betölteni az űrt, amit maga után hagyott.

Az én csodás keresztanyukámmal beszélgettünk keresztapám halála után. Ő mondta azt, hogy nem is akar társat keresni. Az ő házasságuk az égben köttetett, és különben is hogyan tudna a szemébe nézni, amikor odafent találkoznak, ha a halála után nekiállni pasik után futkorászni. Majd az örökkévalóság az övék lesz. Míg élek nem fogom ezt a gondolatot elfelejteni. Ha így érzel Te is, akkor tud, hogy minden rendben van. Csak azért ne kezdj el társat keresni, mert valaki vagy valakik azt rád akarják erőltetni.

Egy dologra viszont mindenképpen figyelj! Ne zárkózz be, mert te még élsz! Ilyenkor – érthető okok miatt – sokan bezárkóznak, és eltemetik saját magukat a fájdalmukban, magányukba. Nem kell ahhoz társ, hogy újra élvezni tudd a napsütést. Mozdulj ki, találkozz új emberekkel, élj meg új élményeket!

Könnyebb továbblépni!

Attól függetlenül, hogy mi történt, ha úgy döntesz, hogy újra társat akarsz találni magadnak könnyebb dolgod lesz, mintha egy borzasztó, felemésztő szakításon lennél túl. Miért? Mert lehet, hogy nem a tiétek volt minden idők legjobb párkapcsolata, és nagyon fáj a kedves elveszítése, de a Te önértékelésed, önbecsülésed nem lesz teljesen lerombolva, megsemmisülve.

Ne őt keresd!

A legnagyobb nehézség ilyenkor az, hogy piedesztálra kerül, mércévé válik a kedves, aki elment. Innentől kezdve viszont kódolva lesz a társkeresésed eredménye, mert ahhoz az idealizált képhez senki sem tud felnőni.

El kell tudni engedni őt!

Ha úgy döntesz, hogy eljött az ideje annak, hogy társat keresel, akkor azt is döntsd el, hogy új társat keresel, és nem az exedet akarod megtalálni valakiben. Ha sikerül elengednek, akkor sem leszel könnyű helyzetben, de lesz esélyed arra, hogy találj egy társat magadnak.

1 Egyedül maradtál 0:20

2 Tovább kell lépni? 5:30

3 Könnyebb továbblépni 10:28

4 Ne őt keresd! 13:10

5 El kell tudni engedni őt! 18:40

Ingyenesen letölthető tudásanyagot ebben a zárt Facebook csoportban találod! Itt találod!

Ha szeretnéd, akkor Neked is szívesen segítek megtalálni a társad!  Ide kattints!

Fotó: Pixabay.com