Azt tény, hogy felborultak a nemi szerepek. Az elmúlt néhány évtizedben teljesen átformálódtak a klasszikus női és férfi szerepek. Erről sokan, sokszor elmondták már a véleményüket. De vajon milyen hatása van ennek a társkeresésre?
A társkeresésben kevés olyan pont van, ami meghatározóbb tud lenni, mint a magasság! Ez ráadásul a társadalmi elvárásoknak köszönhető. Hiszen a már a mesékben azt kapják a lányok, hogy a jött a magas herceg a fehér lovon, majd ahogy telnek-múlnak az évek ezt a marhaságot támasztják alá. Pedig jó…
Sokszor hallom pasiktól, srácoktól, fiúktól, hogy ők olyan klassz férfiak, és megérdemelnének végre már egy rendes barátnőd. Hiszen minden lány elmondja neki vagy beszél róla a tévében, hogy egy rendes, kedves, becsületes és hűséges fiút keres, pont olyat, mint amilyen ő. De akkor miért is van…
A nyár mindig is a nagy szerelmek időszaka volt. Ilyenkor számtalan olyan szerelem születik, amely később legendává válik, és még a hideg téli hónapok alatt is erről mesélnek egymásnak az emberek, hogy de szép is volt. De vajon mindenkire rátalál a szerelem nyáron?
A többség manapság kirakatba éli az életét! Fontosabb nekik, hogy mennyi likeot hoz az új társuk, mint az, hogy tudnak-e egyáltalán bármiről beszélgetni. Hiszen, ha a „közönségüknek” nem tetszik az új választott, akkor fel is út, le is út! Ilyenkor jöhetnek olyan bullshit dumák, hogy élj gyorsan,…
Sokszor találkozom egymásnak ellentmondó véleményekkel arról, hogy ki is dönt arról, hogy melyik nem is dönt arról, hogy lesz-e párkapcsolat köztük vagy sem. A nők is és a férfiak is mondják a magukét, és persze védik a mundér becsületét. De vajon kinek van igaza?
Mi van akkor, ha egy nőnek megtetszik egy férfi? Mi van akkor, ha még ki is kezd vele? Felborulhat bármi? Idősebb nők fiatalabb társat keresnek? Ha valaki sikeres a munkájában, akkor automatikusan kezdeményezni fog a társkeresés közben is?