A többség manapság kirakatba éli az életét! Fontosabb nekik, hogy mennyi likeot hoz az új társuk, mint az, hogy tudnak-e egyáltalán bármiről beszélgetni. Hiszen, ha a „közönségüknek” nem tetszik az új választott, akkor fel is út, le is út! Ilyenkor jöhetnek olyan bullshit dumák, hogy élj gyorsan, játssz gyorsan! Csak éppen az életed a tét, amivel egyáltalán nem foglalkozol.

A változás ma mindennapos. Ezen senki nem lepődik meg. Változik az életünk, és ez igaz mindenre. Hiszen ma már nem úgy keresünk társat, ami 200 éve még ismeretlen fogalom volt. Ha őszinték akarunk lenni, akkor anyáink és apáink is (szinte) mindent másképpen csináltak a társkeresés minden egyes területén. Éppen ezért nincs egy jól követhető példa, egy igazi fogózkodó, hogy hogyan is kell társat keresni. Ehhez jön hozzá a párkapcsolatok brutális minőségi romlása is.

Soha nem volt ennyi magányos ember Magyarországon, mint manapság!

Azzal, hogy a várható jelentősen kitolódott az emberek kezdik úgy érezni, hogy ráérnek megállapodni, megházasodni. Sőt, egyre többen érzik az, hogy ezt a részt ki is hagyhatják az életükből. Hiszen nehogy már egy párkapcsolat, család, gyerekek miatt lemaradjon egy izgi buliról, vagy egy különleges kalandról. Terjednek az idézetek, az extrém tévéműsorok, amelyek mind-mind megmutatnak egy olyan kalandos világot, ami igazából nem is létezik, de elkezdenek vágyni rá az emberek. Ők is túl akarnak élni az erdőben, egy hátizsákkal körbe akarják utazni a világot és hát egyszer élünk, így mindent ki akarnak próbálni.

Ebbe a világba, egy ilyen életben nem fér az bele, hogy hosszasan udvaroljanak valakinek, hogy elkötelezzék magukat. Ezért kihasználva a modern technika adta lehetőséget villámgyorsan akarnak társat találni. Na, nem hosszú időre csak addig, amíg jól érzik magukat mellette. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is mehet. Arról nem beszélve, hogy miért ragadna le valaki mellett, hiszen lehet, hogy a következő utcasarok mögött egy újabb élmény, és/vagy egy újabb társ várja.

A gond ott kezdődik, hogy két világ ütközik, találkozik egymással. A felgyorsult életmód, és a vágy arra, hogy nyugodtan, kiegyensúlyozottan tudj él együtt valakivel. Mert ez a vágy ott motoszkál még a legnagyobb felfedezőkben is valahol mélyen. Ha másképpen nem, akkor úgy, hogy jó valakihez hazajönni.

A villámgyors társkeresés kialakulását segítette elő az is, hogy szinte mindent egyből megkapsz, és mire megszoknád máris ott az újabb, jobb, erősebb, szebb modell belőle. Persze le lehet cserélni az öregecskedő feleségeket, mint egy mobilt vagy mosógépet, de mi a garancia, hogy attól jobb lesz? Nem lehet, hogy Te is hibás vagy a párkapcsolat megbénulásáért?

Sokan ott rontják el, hogy még ma is azt hiszik – tévesen – hogyha valakivel randizol, elkezdődik az ismerkedés, akkor az ugyan olyan elköteleződést jelent, mint mondjuk 100 éve jelentett. De ma már mindenki meg akarja válogatni, hogy kivel akarnak együtt lenni. Ráadásul itt első körben nem évtizedekre keresnek társat, hanem jó esetben évekre, és nem csak néhány éjszakára. Ezt támasztja alá az is, hogy manapság gyorsan és könnyen változtatnak olyan kötelékeken is, amelyeket korábban örökérvényűnek gondoltak.

De megváltozott a nemek szerepe is. A nők egy (jelentős) része agresszív és rámenős lett, amikor ismerkedik. Gyorsan akarnak társat, gyorsan akarnak maguk mellé valakit, akivel később lehet akár családot is alapítani. Simán felszedik a kis nyuszi pasikat, akik el vannak kényelmesedve, és elfelejtettek férfiak lenni. Így nem csinálnak mást, mint várják, hogy lecsapjanak rájuk. A gond akkor lesz ebből, amikor a dolgos hétköznapok eljönnek, és valamelyik fél szeretné/hiányolja a klasszikus nemi szerepeket. Ezzel pedig nem csinál mást, mint a kapcsolatot aknázza alá, hiszen az ismerkedés folyamán lefektetett alapelveket ássa alá!

Gyorsan élünk. A világunkban hozzászoktunk, hogy szinte bármit megkaphatunk, és mindezt a közösségi médiának köszönhetően a világ szeme előtt tesszük. Hiszen megmutatjuk az új autót, házat, nyaralást, frizurát, izmokat, szinte mindent, csakhogy pozitív visszajelzést kapjunk. Miért pont az új társ lenne a kivétel. De mikor volt utoljára, hogy amikor megismerkedtél valakivel, akkor hagytad volna kibontakozni a kapcsolatot, és megismerted volna a másikat? Esetleg a barátokkal lelkesen megbeszélni a helyzetet? Vagy Te is úgy érezted, hogy Neked nyomozósdit kell játszanod… Amilyen szerencsés vagy a Google, meg a Facebook a segítségedre siet, és kidob a másikról valamit. Így egy torz képet fogsz megismerni, ami alapján eldöntöd, hogy mi legyen a kapcsolat sorsa. Hiszen, ha sok minden van fent a világhálón az a baj, ha semmi, akkor meg az, mert biztos titkol valamit, vagy túl unalmas. Villámgyorsan eldöntöd magadban, hogy ennek így nem lesz értelme. Az esetek többségében mindegy, hogy mit találsz, mert ez a folyamat pont az ismerkedés elejének varázslatosságát öli meg. Egyszerűen el fogod veszíteni az érdeklődésedet a másik iránt. Persze mondhatod, hogy így buktatod le a nős pasikat. De mi van, ha már rég elvált, de Te egy évekkel korábbi adat(lap)ot találtál meg? Persze rákérdezni nem fogsz, mert hát jön a következő, aki után kutathatsz.

De a villámgyors társkeresés egy másik oldala még több csalódást fog tudni okozni. Gyorsan keresel, és a virtuális világban mindenki imád TÉGED! Mindenki szerint FANTASZTIKUS VAGY! Ezt szűröd le a likeok számából, ezt súgja minden megosztott üzentet, igazi mélyen szántó magvas gondolat is. Így úgy érzed, hogy mindenkinek TE kellesz, Mindenki rólad álmodik, és éjjel a TE nevedet suttogja a kispárnájába. De a televíziós társkereső műsorok, valóságshowk megtanították, hogy a társkeresés vérre menő brutális sport! Az elején még lelkes leszel, de hamar rá fogsz jönni, hogy koránt sem vagy olyan csodálatos, legalábbis a vadidegenek szemében, és nemhogy a többségnek nem kellesz, de csak olyanok akarnak Veled randizni, akiket Te bottal nem piszkálnál meg.

De az igazi probléma az, hogy nem akarod az embert igazából megismerni, csak a külsőre mész rá, ahogy a többség is! Nem érdekel, hogy mi van a máz alatt. Igaz, a másikat nem lehet egy gyors chatelés alatt megismerni.

Én azt tapasztalom már évek óta, hogy a közízlés határozza meg, hogy TE kit keresel! Igen, azt állítom, hogy a marketingesek, tévés castingok urai, stb határozzák meg, hogy TE, aki nagyon is egyedi vagy kit keresel. Tudom, hogy nem nézel tévét már évek óta, de óriásplakátot láttál mostanában? Ha ezt a bejegyzést olvasol, akkor a netet is használod, ahol szintén csak szép, és tökéletes embereket láthatsz a reklámokban. Na, ez határozza meg, hogy mit keresel TE is, és más is. Tudom, hogy egyediek vagytok, és persze különlegesek, de hidd el, hogyha leülünk együtt, majd beszélgettünk 10 percet, akkor ha párhuzamosan elkezdünk válogatni egy adatbázisból, ahol társkeresők vannak, akkor 100 esetből 97-szer megmondom előre, hogy TE kit választanál. Nem vagyok mentelista, meg semmi trükk, de félelmetes, hogy mennyire mindenki ugyan azt akarja. Ha sokan akarnak megismerkedni Veled, akkor szerencsés vagy, mert belepasszolsz a közízlésbe. Ha kevesen, akkor nem passzolsz bele.

Amikor egyből akarod a megoldást, ott az a baj, hogy nem lépésről lépésre haladsz. Azt fogod hinni 2 hét társkeresés után, hogy mindenki hülye, és jobb lesz Neked egyedül. Ez nem igaz. A két állításból egyik sem igaz. Nem hülye mindenki, és hidd el jobb lenne Neked is, ha nem lennél egyedül. Fog menni, egyik napról a másikra? Nem, de éppen ez a szépsége! Rajtad múlik, hogy jó móka lesz-e a társkeresés vagy szenvedés!

A megoldás az, hogyha megérted azt, hogy fel kell építened a társkereső stratégiád. Tisztázd magadban először is, hogy milyen kapcsolatot keresel. Majd azt, hogy kit keresel. Ha ezek megvannak, akkor nincs más dolgod, mint kitartóan keresni. Mindezt úgy, hogy megadod az esélyét annak, hogy megtaláld a táradat.

Imádtad? Utáltad? Mond el a véleményedet a kommenteknél!

Tetszett, amit olvastál? Itt még több posztot megtalálsz! Klikk ide a további posztokért! Nézz vissza holnap is az új bejegyzésért!

Fotók: https://pixabay.com/