Ha egy egyedülálló anya társkeresésre adja fejét, akkor sok szempontot mérlegelni fog. Hiszen nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy olyan társat kell találnia, aki megérti, hogy neki a gyermeke miatt kötelezettségei vannak.

Egy nagyon kedves hölgy kért meg arra, hogy segítsek. Amikor találkoztunk egy határozott, és céltudatos nő ült le mellém. Ahogy fogyott a kávé úgy körvonalazódott az, hogy milyen társat keres. A legfontosabb számára az volt, hogy a leendő társának legyen gyereke.

De ne szaladjunk ennyire előre. Anna, hívjuk így mai történetünk főszereplőjét, negyvenes évei elején jár. Ő az a sikeres nő, akit az önfejlesztő tréningek példaképpen állítanak a jelentkezők elő. Önerőből épített fel magát, és lett sikeres ügyvéd egy nagy multi cégnél. De nemcsak sikeres, hanem kifejezetten vonzó nő is, aki megbabonázza az embert, és nem lehet nem rá figyelni. Mégis egyedül van.

Bő egy éve döntött úgy, hogy elég a korábbi kapcsolatából, és továbblép. A párja, aki gyermeke apjai is folyamatosan megalázta, megcsalta és kihasználta. Amikor megismerkedtek, akkor Anna úgy érezte, hogy nem számít, hogy a fiúnak alacsonyabb az iskolai végzettsége, és a munkájában sem igazán sikeres, mert megtalálta álmai férfiját. Hiszen kedves volt, és nagyon szerette. De ahogy teltek-múltak az évek a férfi kisebbségi komplexusát úgy ellensúlyozta, hogy manipulálta és megalázta őt. A kapcsolat alatt folyamatosan azt éreztette Annával, hogy semmit sem ér! Amikor a férj elvégzett nagy nehezen egy főiskolát, akkor pedig úgy érezte, hogy fölébe nőtt, és mindent megtehet. Így amikor Anna közös gyermeküket várta egy este azzal állított be, hogy elmondja: rendszeresen csalja őt egy nála fiatalabb nővel. Innentől a két nő között ingázott. Jött és ment kedve szerint. Ilyenkor az első kérdés mindig az szokott lenni, hogy: De akkor miért nem lépett ki egyszerűen a kapcsolatból. A válasz pedig egyszerű: a férfi az érzelmi zsarolás nagymestere volt. Ráadásul folyamatosan azt sulykolta belé, hogy úgysem kellene senkinek egy ilyen szerencsétlen nő. Anna a magánéleti kudarcait a munkájában ellensúlyozta. Ott önmaga lehetett. Ott igazán sikeres lett.

Nagy nehezen kilépett ebből a fertőző kapcsolatból. A gyerek előtt persze nem mutathatta ki, hogy mit érez, mert hát mégis csak az apja, és a gyereket akarta megóvni. Az igazi nehézségek akkor kezdődtek, amikor újra elkezdett ismerkedni. Na nem a volt társ kavart be. Egyszerűen nem találta azt, akit ő elképzelt. Abban biztos volt, hogy nem akar újabb olyan pasit, aki kisebbségi komplexussal küzd. De amikor kiderült, hogy milyen sikereket ért el, és milyen körülményeket tud biztosítani magának az addig magabiztosnak tűnő férfiak térde sorra megremegett. Ez pedig intő jel volt a számára.

Menet közben arra is rájött, hogy bár örül annak, hogy a férfiak vonzónak találják, de ez kevés volt neki. Olyan társat szeretne, akinek van gyereke. Hogy miért? Azért, mert csak az tudja megérti, hogy nem mehet el állandóan mindenfelé, akinek van gyereke. Hogy nem lehet hozzá este 10-kor csak úgy beállítani, hogy akkor most igyunk meg egy pohár bort, és beszélgessünk hajnalig. Mert bár nem a gyerekének keres apát, hiszen az van neki, hanem magának társat, de a gyerekére is gondolnia kell, mert róla neki kell gondoskodnia.

Ez a legkomolyabb dilemma, amivel egy gyerekét egyedül nevelő szülő találkozhat. Ő akkor most a rangsorban hol helyezkedik el? Ahhoz, hogy megtalálja a társát le kell tisztáznia magában, hogy ő most nő (vagy ha egy apáról van szól, akkor férfi), vagy éppen édesanya (vagy ugye ha férfi, akkor apa), és hogyan tud boldog lenni. Nehéz kérdés. De talán nem is olyan nehéz a válasz, mint első ránézésre tűnik. Alapvetően szerintem három válasz van. Mindenkinek magának kell tudnia, hogy melyiket választja. Ha ez a helyére kerül, akkor a párkapcsolati kérdéseket is könnyebb lesz megoldani.

Imádtad? Utáltad? Mond el a véleményedet a kommenteknél!

Tetszett, amit olvastál? Itt még több posztot megtalálsz! Klikk ide a további posztokért!

fotó: pixabay.com