A társkeresés egy külön világ, ahol jó esetben az ember a társát keresi. Olyan társra vágyik mindenki, akivel jól érzi magát, akivel el tudja képzelni, hogy hosszú távon együtt lesznek. Ilyenkor vajon lehet-e, szabad-e politikailag korrektnek lenni, azaz lehetsz-e őszinte a másikhoz, vagy sem?

Sok történetet hallottam az elmúlt években társkeresőktől. Volt olyan, aki elmondta, hogy ő tök egyenes, őszinte mindenkivel, és persze volt olyan is, aki úgy vigyázott a másik érzelmi világára, mint a hímes tojásra. Talán nem véletlen, hogy az előző pillanatok alatt lezárta az ismerkedést, és nem érdekelte, hogy mi lesz a következménye, míg a másiknál előfordult, hogy inkább belement egyfajta kapcsolatba, csak nehogy megbántsa a másikat. A kettő között pedig aztán tényleg mindenki máshogyan reagál, viselkedik a társkeresés, ismerkedés során.

Persze ez nem olyan, mint amikor ruhát, vagy éppen vacsorát választasz magadnak. Hiszen itt jó esetben a másik feledet keresed. A kérdés az, hogy ki mered-e mondani, hogy milyennek képzeled, vagy sem. Sőt, a másik igazán fontos kérdés, hogy hogyan reagálsz arra, hogy Neked megmondják azt, hogyan látnak, és mit gondolnak rólad.

Szerintem a társkeresés folyamán az egyetlen jó stratégia az őszinteség. Egyszerűen nincs más megoldás. Persze csomagolhatod ezt egy szép kis dobozkába egy masnival tetején, de hát egy elutasítás attól még fájni fog a másiknak. De tényleg van olyan pillanat, amikor le kell zárni, mert nem lehet tovább folytatni. Sőt, van az úgy, hogy már elkezdeni sincs értelme.

De hogyan is jön ide a politikai korrektség? A szó egyfajta össztársadalmi korrektséget jelent. Így ha nagyon korrekt akarsz lenni, akkor nem hivatkozhatsz arra, hogy azért nem akarsz összejönni valakivel, mert mondjuk a szőkékről azt gondolod, hogy buták, a kövérek lusták és gusztustalanok, az idős pasik borzalmas egészségügyi állapotban vannak, és persze ezt a sort még sorolhatnám. A különböző persze másmilyen is, így különböző politikai gondolkodás, iskolázottsági szint, vallási különbségekről, és persze a sornak itt is csak sokára lenne vége.

Csak azért nem fogsz viszont valakivel együtt járni, mert mondjuk azt gondolod, hogy Te jó ég, akkora, mint egy ház, de ház ezt nem mondhatom meg neki, mert ez sértő, így összeköltözöm vele, lesz 2-3-5 gyerekünk, és éljük a magunk korrekt kis életét.

Legyünk őszinték a társkeresés nem egy korrekt műfaj! Azok, akik pedig, akik különböznek az éppen aktuális szépségideáltól mit tegyenek? Akkor ők most akasszák fel magukat? a társkereső köpenyüket a fogasra? Sajnos a többségük így fog tenni az első kudarcnál. Pedig azt kell, hogy mondjam, hogy ők is megtalálhatják a társukat, mint ahogy sok hozzájuk hasonló társkereső napról napra megtalálja.

Amit tehetsz társkeresőként egyik oldalról, hogy őszinte vagy. Tudom, hogy ez nem szokás manapság, de hidd el, hogy kifizetődő. Igaz ez akkor is, ha sokan meg fognak orrolni rád. Sok estben az is elég, ha megmondod a másiknak, hogy figyelj nem téged kereslek. Nem kell mellé magyarázat. A másik oldalon pedig tegyél magadnak egy szívességet. Nem vered ki a balhét, nem fogsz ezer üzenetet küldeni az után, hogy a másik nemet mondott. Nincs más dolgod, mint továbblépni, és ismerkedni tovább.